A Te címed
Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet consectetur adipisci velit sed quia non numquam eius modi tempora incidunt ut labore et dolore magnam aliquam quaerat voluptatem ut enim ad minima veniam quis nostrum exercitationem ullam.
Visza megyunk a idobe ok
A kőkorszak az őskor egy szakasza, körülbelül 2,4 millió évvel ezelőttől i. e. 4500-ig tart. Az emberré válás evolúciós folyamatában a kőkorszak azt a szakaszt takarja, ami kőeszközök kizárólagos használatával jellemezhető. A kőeszközök nemcsak az emberre jellemzők, hanem az emberfélék közül több más nemre is, így például az Australopithecusra. Alsó határa az első készített eszközök megjelenését takarja, felső határa azonban csak közmegegyezéses határ. Már i. e. 4500 előtt is megjelentek olyan régészeti kultúrák, amelyek rezet is használtak (Anatólia), majd a termékeny félholdon is elterjedt. Kőkori kultúrák azonban még a 20. században is léteztek.
A kőkorszak kifejezést a régészeti és ősrégészeti anyag leírásának segítésére találták ki, de ma már tudjuk, hogy határai csak közmegegyezésesek lehetnek, mivel az eszközkultúrák változása és fejlődése mindig folytonos, határ nélküli, ezenkívül földrajzilag más és más mértékű és jellegű. Egzakt, az egész Földre, vagy akár csak egy nagyobb régióra kiterjedően nem lehet az eszközkultúrák alapján periodizálni.
Állatok
Az állatok kialakulása
A tudomány mai állása szerinti legelfogadottabb hipotézis szerint az első állatok pelágikus, azaz vízben szabadon úszó életmódot folytató galléros-ostoros egysejtűek (valószínűleg a galléros-ostorosokhoz (Choanoflagellata) hasonló élőlények) kolóniáiból alakultak ki. A galléros-ostoros sejtkolóniából jött létre az úgynevezett planuloid alak, amely megfeleltethető a legősibb állatcsoportok, így például a szivacsok, a csalánozók, és laposférgek lárvaalakjával. A planuloid alak szesszilizációjából (helytülő életmódúvá válásából) a szivacsok, gasztrulációjából (a bélcsíra kialakulásából) pedig a valódi szövetes állatok eredeztethetők. Egyik csoportba sem tartoznak a korongállatkák, amiknél a szivacsokkal ellentétben megjelent a két csíralemez, de még nem alakult ki bélcsíra.
Az állatok törzsfejlődése[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Az állatvilág törzsfejlődéséről akkortól lehet beszélni, amikor mindazok a közös bélyegek kialakultak, amelyek alapján az állatokat elkülönítjük az összes többi élőlénytől. Az állat- és növényvilág megkülönböztetése igen régi keletű, ezt a két kategóriát azonban a biológia fejlődésével több más elem egészítette ki. Ma már sok közös jellemző alapján lehet csak különbséget tenni az állatok és az élővilág többi tagja között. Ezek közül legfontosabb a heterotrófia, miszerint minden állat kizárólag szerves anyagok .
Az állatok helye az élővilágban[szerkesztés]
Az állatokat Carl von Linné rendszertana óta máig önálló országként kezelik. Az állatokat a modern rendszertanok az eukarióták (Eukaryota) doménjének részeként tartják számon. Az alábbi táblázat az eukarióták felosztásának változásait, és ezzel együtt az állatok besorolásának viszonylagos változatlanságát mutatja
Az állatok rendszertani felosztása[szerkesztés]
Az állatok legelfogadottabb meghatározása szerint a szivacsok (Porifera) és a korongállatkák (Placozoa) is ide tartoznak (Animalia sensu lato - "állatok tágabb értelemben"), egyes elgondolások csak a valódi szövetes állatokat (Eumetazoa) értelmezik állatokként (Animalia sensu stricto - "állatok szűkebb értelemben").[10]
Korábban a szivacsokat és a korongállatkákat együttesen az álszövetes állatok (Parazoa) alországába sorolták, újabb kutatások szerint azonban a csoport parafiletikus, ezért nem lehet taxon.
Mit kell tudni a lovakról?
Utolsó módosítás: 2010-10-13 | Első megjelenés: 2010-08-08Cikk nyomtatása » Cikk küldése »12345(0/ 0)A lovak mind az öt érzékkel rendelkeznek. Fejlett az íz-, tapintás-, hallás-, szaglás- és a látás érzékelésük. A lovaknál felfedezhető még egy titokzatos hatodik érzékelés, amely a tájékozódásban segíti őket és ez igen hangsúlyosan jelentkezik náluk, viszont rendkívül ritka az embernél.
1. A 60 millió évvel ezelőtti "ősló" az Eohippus (hajnalpír ló) törzsfejlődése folyamán alakult ki a ma ismert ló. Az Eohippus apró termetű, mintegy 35-36 cm magas és mindössze 5-6 kg súlyú volt. A mellső lábakon 5 ujja volt, melyek közül négy pataszerű elszarusodott képződményben végződött, viszont a hátsó lábain csak három ujj végződött patában. A mai lónak viszont már csak egyetlen patás ujja van.
2. Az indoeurópai ősnyelvben-, más néven protoindoeurópai (angol rövidítés PIE) használták a "kurs" szót, amely a latin "currere" (magyarul: fuss) gyökere, innen a régi angol nyelvben meggyökerezett "hors" (magyarul: ló) elnevezés. A görög "hippotamus", szószerint "folyami ló" (víziló) és a ló klasszikus latin megnevezése az "equus" váltotta fel a protoindoeurópai nyelvből eredő szó használatát. Ez a kettős etimológia azzal magyarázható, hogy az ősi indoeurópai vallásokban az állatokat szentnek tekintették és tilos volt nevükön nevezni őket. A magyar "ló" szó nyelvi eredete az ugor alapnyelvben keresendő.
3. Az Észak-Amerikában élő vadló a musztáng (vadló), úgy tűnik, hogy a spanyol telepesek által a 16. században behozott lovak elvadult leszármazottja. Az ázsiai vadló viszont az egyetlen ma is élő vadlófajta.
Ledöglök egy kicsit
10. A lovak mind az öt érzékkel rendelkeznek. Fejlett az íz-, tapintás-, hallás-, szaglás- és a látás érzékelése. A lovaknál felfedezhető még egy titokzatos hatodik érzékelés, amely a tájékozódásban segíti őket és igen hangsúlyosan jelentkezik náluk, viszont rendkívül ritka az embernél.
11. A ló szemei nagyobbak, mint a többi más állaté, a fej két oldalán helyezkednek el és nem előrenézőek, ami lapos látóteret biztosít nekik. A szemek szabadon mozognak, mert a szemmozgató izmok fejletlenek. A szemlencse rugalmatlan, de a ló, fejének mozgatásával képes a fénysugarakat a retina (recehártya) központi részére irányítani és az ott keletkező kép élességét szabályozni. A közhiedelemmel ellentétben a lovak a színeket is érzékelik.
12. A ló szaglása kitűnő, ez a kapcsolatteremtés és a tájékozódás szempontjából is elengedhetetlen tulajdonság. Kifinomult szaglásával képes megszimatolni lovasa kezén, ha ez ideges, ezért a tapasztalt kiképzők illatos folyadékkal kenik be kezüket, ha nehezen idomítható lovakkal van dolguk. Az állat nyugtalan és ideges lesz, ha a vér szagát érzi.
13. Közel 160 fajtát ismerünk a világon, de ezek közül egyedülálló az arab telivér, mely a legtisztább vérű lófajta.
14. A perzsák kitűnő lovasok voltak, a keleti világot nem utolsósorban gyors nisaean lovaikkal uralták. Mára ez a fajta már kihalt, de az antik világ "szuper" lovának tartották. A perzsa birodalomban a ló státusz-szimbólum volt és csak az arisztokraták tarthattak saját lovat. A lovaspóló korai formáját is játszották velük.
15. Az iszlám szerint "az arab ló patájának nyoma egyedi". A Hadísz tesz említést egy csodálatos lószerű teremtményről, mely Mohamed prófétát a mennybe repítette.
16. Démétér a görög mitológiában a termékenység és a földművelés istennője. Az istennő jelképe a fekete kanca feje volt és gyermekeit, az őt tisztelő papnőket nevezték "csikók"-nak.
17. Egy ősrégi szokás szerint fehér lovat fojtottak vízbe Poszeidon tengeristen tiszteletére, akit a lovak megteremtőjének is tartottak.
18. A hinduk a világegyetemmel társították a lovat és Vishnu isten utolsó inkarnációjának a fehér lovat tartották.
19. Az irodalomban, a képzőművészetben és az álomfejtésben a ló különböző jelentéssel bír, így lehet a hatalom-, a szépség-, de még a szexuális vágy szimbóluma is. A ló színe is lehet szimbólum, a fekete szín rejtély vagy veszély, míg a fehér színű ló a születés hírnöke. A Bibliában az Apokalipszis négy lovasa négy különböző színű lovon ül; a fehér, a vörös, a fekete és a fakó más és más jelentésekkel bír.
20. Egyes lovak képesek kinyitni a karám- vagy az istálló ajtaját és kiengedni a többi lovat.
21. A lovak meg tudják különböztetni az emberi hangból áradó érzelmeket.
22. A lovaknál két alvási szakaszt különböztetünk meg, a felületes alvást (lassú hullámú alvás) vagy SWS-t (short wawe sleep) és a mély alvást (gyors szemmozgásos alvás) vagy más néven REM (rapid-eye movement sleep) alvást, amely a szemhéjak alatt a szem gyors oldalmozgásával jár. Ilyenkor a lovak valószínűleg álmodnak is. Körülbelül 4 órát alszanak a 24-ből és képesek állva is aludni, mert ilyenkor izületeik egyedi módon rögzülnek.
A vadlovak egy ménest alkotnak.
KutyaMudi, magyar kutyafajta
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)Osztály: Emlősök (Mammalia)Alosztály: Elevenszülő emlősök(Theria)Csoport: EutheriaAlosztályág: Méhlepényesek(Placentalia)Öregrend: LaurasiatheriaCsoport: FeraeRend: Ragadozók (Carnivora)Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)Család: Kutyafélék (Canidae)Nem: CanisFaj: C. lupusAlfaj: C. lupus familiarisTudományos név
Canis familiaris
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Canis lupus familiaris
Canis familiaris domesticus
Hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Kutyatémájú médiaállományokat és Kutyatémájú kategóriát.
KutyakiképzésBernáthegyiSzibériai huskyk
A kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas (Canis lupus lupus) egy már kihalt alfajának háziasított formája. Az egyetlen olyan emlős állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt. A kutyákat szokás a társállatok sorában emlegetni.
Ezenkívül tágabb értelemben kutyának neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül a valódi kutyaformák (Canini) nemzetségéhez tartozó több más fajt is: ilyenek például a kisfülű kutya (Atelocynus microtis), az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus), a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) és az őserdei kutya (Speothos venaticus). A háziasított kutyát mindezektől a házikutya elnevezéssel különböztetik meg. Szócikkünkben "kutya" alatt a házikutya értendő.
A kutyák munkatársként vagy munkaeszközként (például: őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzókutyák, vakvezetőkutyák), terápiás állatként, házi kedvencként egyaránt szolgálják az embereket. Kelet-Ázsiában (vagy éhínség idején a világ többi részén is) emberi táplálék is lehet belőlük, ilyen célra tenyésztett fajta például a csau csau
Vanak olyan állatok amit nem ismerunk mint a ajaj majomféle.
A kenguru kb.10 métert tudnak ugrani.
Vörös macskamedve
A macskamedve név a kínai nyelvből származik, ahol az állat neve xiao xiong mao (kínai: 小熊貓, magyar népszerű átírás: hsziao hsziungmao), ami "kis medvemacskát" jelent. A "kis" jelző az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál (kínaiul da xiong mao, ta hsziung-mao, azaz "nagy medvemacska"). A "medvemacska", "macskamedve" nevet az állat valószínűleg annak köszönheti, hogy medvére emlékeztető külseje mellett ugyanolyan jól mászik fára és ugyanúgy nyalogatja tisztára magát, mint a macska.
A panda név a 19. században csak a vörös macskamedve neve volt. Az angol szó feltehetően az állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz "bambuszevő" kifejezésből). A kis panda név az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál, amelyet később ismertek meg, és szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották.
A kis panda név mellett a vörös panda elnevezés is előfordul.
Megjelenése[szerkesztés]
A macskamedve testhossza 60 centiméter, magassága 35 centiméter. A test felső fele, fényessötét rozsdavörös, hátán aranysárga árnyalatú, mert a szőrszálak hegye sárga. A test alsó fele és a végtagok fényesfeketék, a comb elülső és külső felén vízszintesen sötét gesztenyevörös sáv húzódik. Álla és pofaszakálla fehér, hátrafelé rozsdasárgába hajló, homloka és a fejtető rozsdasárga árnyalatú. Szeme alól a szájszögletig rozsdavörös csík húzódik, ez elválasztja a fehér arcorrt a pofától. Rókavörös farkát gyengén határolt világos gyűrűk övezik. A mellső végtagján hat ujj van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel. Így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.
Életmódja[szerkesztés]
Magányosan élő, éjjel aktív állat, a nappalt általában a fák ágai között alvással tölti, fejét bozontos farkával takarja be, amelyet párnának is használ. Éjszaka jár tápláléka után, amely jobbára bambuszból, gyümölcsökből, zuzmókból, gyökerekből, bogyókból, néha madártojásokból, rovarokból és hernyókból áll. Ez az állat tehát, noha a ragadozók rendjébe tartozik, elsősorban növényi eredetű táplálékon él. Az egyes állatok meghatározott területet birtokolnak, amelynek határait vizeletükkel, továbbá a végbéltájékon és a talpukon található mirigyek váladékával jelölnek meg.szakítani a bambuszhajtásokat.
Életmódja[szerkesztés]
Magányosan élő, éjjel aktív állat, a nappalt általában a fák ágai között alvással tölti, fejét bozontos farkával takarja be, amelyet párnának is használ. Éjszaka jár tápláléka után, amely jobbára bambuszból, gyümölcsökből, zuzmókból, gyökerekből, bogyókból, néha madártojásokból, rovarokból és hernyókból áll. Ez az állat tehát, noha a ragadozók rendjébe tartozik, elsősorban növényi eredetű táplálékon él. Az egyes állatok meghatározott területet birtokolnak, amelynek határait vizeletükkel, továbbá a végbéltájékon és a talpukon található mirigyek váladékával jelölnek meg.
Szaporodása[szerkesztés]
Vemhességi ideje 112-158 napig tart, az utódok száma ellésenként 1-4. A fiatalok egyéves korukig maradnak anyjukkal, és akár a 10-13 éves életkort is megérhetik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Kitömött példány a londoni Természettudományi MúzeumbanKína délkeleti részén régóta vadásszák szőrméje miatt, melyből sapkákat, farokszőreiből pedig ecsetet készítenek. Ahol honos ez a faj Kínában ott szőrméje fontos értékkel bírt. A menyegzőkön a vőlegény viselte a szőréből készült ruhadarabokat. A vadászat ma is előfordul, ezenkívül gyakran fogják be elevenen, hogy eladják állatkertek részére. Emellett az élőhelyét jelentő erdőket is irtják. Mindezen tényezők miatt állományai nagyon megritkultak és mára veszélyeztetett fajjá vált. Jelenleg az elterjedési területén található összes országban védelmet élvez. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség a "súlyosan veszélyeztetett" kategóriába sorolta. Szerepel a vadonélő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény első függelékében is.
Tetszetős külleme miatt kedvelt állatkerti faj. Mivel nem annyira táplálékspecialista, mint az óriás panda, tartása is könnyebb. Télen sem kíván fűtött helyet, mert alapvetően hideg környezetben él vadon is. A kis pandák állatkerti helyzete nem túl rózsás. Bár körülbelül 230-250 egyede él Európában, nehezen szaporítható fajnak számít, az éves szaporulat megközelítőleg megegyezik a halálozások számával. Ennek köszönhetően az egyik leghosszabb "várólistával" rendelkezik a fajmegmentési programok közül. A várólista azt jelenti, hogy azon állatkerteknek, amelyek valamely faj programjába be szeretnének lépni, időnként várniuk kell, míg hozzájuthatnak annak egy-egy példányához. A vörös pandák esetében akár hosszú évekig, sőt, akár egy évtizedig is elhúzódhat a várakozás.
Magyarországon a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban, a Budapesti Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban, a Jászberényi Állat- és Növénykertben a Nyíregyházi Állatparkban, a Pécsi Állatkertben és a Debreceni Állatkertben is megtalálhatóak.
DodóTermészetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: késő 17. századRendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)Osztály: Madarak (Aves)Rend: Galambalakúak(Columbiformes)Család: Dodófélék (Raphidae)Nem: Raphus
Brisson, 1760
Faj: R. cucullatusTudományos név
Raphus cucullatus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
- Struthio cucullatus Linnaeus, 1758
- Didus ineptus Linnaeus 1766
Elterjedés
Korábbi elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Dodó témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dodótémájú médiaállományokat és Dodótémájú kategóriát.
Mauritius címerében is szerepelEgy dodó szobra díszíti a jersey-i állatkertkapuját
A dodó[1] (gyakran Mauritius szigeti dodó, mauritiusi dodó, remetegalamb, dodógalamb vagy ritkábban dronte-madár) (Raphus cucullatus) a madarak(Aves) osztályába a galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a dodófélék(Raphidae) családjába tartozó röpképtelen kihalt faj. A dodógalamb az emberáltal kipusztított állatfajok jelképévé vált.
Tartalomjegyzék
- 1Előfordulása
- 2Megjelenése
- 3Életmódja
- 4Kialakulása
- 5Felfedezése, kihalása
- 6Az irodalomban
- 7Filmekben
- 8Jegyzetek
- 9Források
- 10További információk
- 10.1Weboldalak
- 11Kapcsolódó szócikkek
Előfordulása[szerkesztés]
Az Indiai-óceán területén lévő Mauritius szigetén élt.
Megjelenése[szerkesztés]
A dodók viszonylag nagyméretű, röpképtelen galambfélék voltak: a magasságuk kb. 1 méter, a tömegük pedig 10,6-17,5 kg körül lehetett.[2][3] Nagy fejük, erőteljes csőrük, csökevényes szárnyaik, vaskos lábuk és zsíros fartájékuk[forrás?] volt.
Életmódja[szerkesztés]
A dodók életmódjáról viszonylag keveset tudunk, mivel csontmaradványok és hiteles feljegyzések alig maradtak fenn róluk. Annyi biztos, hogy Mauritius szigetének őserdeiben talajlakó életmódot folytattak, ahol különféle növényi termésekkel, illetve kisebb gerinctelen állatokkal táplálkoztak. Egy, ritkán két tojást költöttek ki a földön elkészített fészkeikben. A tojók talán kétévente költöttek. A mai galambok életmódjából egyesek arra következtetnek, hogy a hímek territóriumokat tartottak fenn.
Kialakulása[szerkesztés]
A maradványokban fellelt mitokondriális DNS cytochrome b és 12S rRNSszakaszainak vizsgálata szerint a dodók ősei nem a közelebbi Afrikából, hanem a távolabbi Délkelet-Ázsiából érkeztek. A molekuláris elemzés kimutatta, hogy a dodó és legközelebbi rokona, a szintén kihalt Rodriguez-szigeti galamb vagy remetegalamb egy közös, galambszerű ősből fejlődött ki. Legközelebbi rokonaik ma a Délkelet-Ázsiában élő sörényes galamb (Caloenas nicobarica), az új-guineai koronásgalambok (Goura spp.) és Szamoa szigetvilágának fogasgalambja (Didunculus strigrirostris).
Korábban dodónak vélték az úgynevezett "réunioni remetegalambot" is, melyet portugál tengerészek fedeztek fel 1613-ban Réunion szigetén. Erről a madárról kevés információval rendelkezünk, azt leszámítva, hogy többnyire fehéres színű volt. A madár csontjait csak a 20. században találták meg, és ekkor kiderült, hogy valójában egy íbiszféle volt. Ekkor a Borbonibis latipes nevet kapta. Később átértékelték rendszertani helyét, és az íbiszek (Threskiornis) nembe sorolták át Threskiornis solitarius néven. A fehér színű "réunioni dodó" tehát valójában sohasem létezett.
A dodó tehát nem rokona más röpképtelen madaraknak, mint például az afrikaistruccféléknek, a dél-amerikai nanduféléknek, az ausztráliai emuféléknek, az új-guineai kazuárféléknek, az új-zélandi kiviféléknek, valamint a már kihalt moa-(Új-Zéland) és elefántmadár-féléknek (Madagaszkár).
Felfedezése, kihalása[szerkesztés]
Mauritius szigetét feltehetően már a 10. századi arab és maláj hajósok is ismerték, és 1505-ben portugál hajósok is kikötöttek a szigeten. Ám mindezek még nem voltak nagy hatással a sziget faunájára. A nagy változások akkor kezdődtek, amikor holland telepesek költöztek az addig lakatlan szigetre 1638-ban, mivel azt támaszpontként használták a Távol-Keletre vezető kereskedelmi hajózásban: ettől számítva a dodók kevesebb mint száz éven belül, 1690-re kipusztultak.[4]
Annak ellenére, hogy húsuk zsíros és rágós, szinte élvezhetetlen volt, a szigeteket felkereső utazók néha vadásztak rájuk. Az emberrel szemben bizalmas madarak nem futottak el a partra szálló hajósok elől. Szórványos híradások szerint a fűszerkereskedõ hajók matrózai sokszor furkósbottal öldösték le őket, hogy élelemhez jussanak.
Kihalásukat a félénkség teljes hiánya és legfőképpen a telepesek által behurcolt és később elvadult háziállatok (például disznók, kutyák, makákók) és patkányok okozták, amelyek felfalták a földön fészkelő madarak tojásait. Hozzájárulhatott kihalásukhoz élőhelyük, az őserdők tönkretétele: a fákat kivágták, és az erdők területén ültetvényes gazdálkodásba kezdtek.
A különös formájú állat felkeltette a korabeli európaiak érdeklődését, ezért sok példányt Nyugat-Európába szállítottak, ahol főleg vásári látványosságként mutogatták őket, illetve múzeumokba kerültek.
Az irodalomban[szerkesztés]
- Szerepel Lewis Carroll: Alice Csodaországban című regényében (A magyar fordításban Griffmadár)
- A dodó kihalása fontos szerepet játszik Douglas Adams Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája című regényében.
- Szerepel Jasper Fforde Thursday Next regényeiben.
Filmekben[szerkesztés]
- A Kalózok! - A kétballábas banda című filmben a főszereplő kalózok kabalamadara volt,
- A Jégkorszak című filmben egy dinnye megvédése miatt az utolsó három tojó is elpusztult, ezzel a faj a kihalás szélére került
Jegyzetek[szerkesztés]
- Ugrás fel↑ Egyszerűen dodónak hívja a Természettudományi lexikon, a Környezet- és természetvédelmi lexikon, valamint aMagyar nagylexikon .
- Ugrás fel↑ Kitchener August 1993.
- Ugrás fel↑ (2016) "Convex-hull mass estimates of the dodo (Raphus cucullatus): application of a CT-based mass estimation technique". PeerJ 4, e1432. o. DOI:10.7717/peerj.1432. PMID 26788418.
- Ugrás fel↑ Élet és Tudomány, LXVII. évf. 30. sz. 944. o. 2012.
Források[szerkesztés]
- Kitchener, Andrew C. (1993. augusztus 1.). "Justice at last for the dodo". New Scientist, 24. o.
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 31.)
- Farkas Henrik: Egyszervolt állatok, Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986. 8. p. ISBN 963-11-3906-9 (Búvár Zsebkönyvek sorozat)
- National Geographic Channel: Állatok a múltból: a dodógalamb (dokumentumfilm)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
További információk[szerkesztés]
Weboldalak[szerkesztés]
- Volt egyszer a dodó (magyarul)
- Dodószobor a Budapesti Állatkertben
- Képek az interneten a dodóról
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Mauritius madárfajainak listája
Taxonazonosítók
- Wikidata: Q43502
- Wikifajok: Raphus cucullatus
- ADW: Raphus_cucullatus
- ARKive: raphus-cucullatus
- BioLib: 21894
- eBird: dodo1
- EoL: 1049951
- Fossilworks: 92329
- GBIF: 2496198
- iNaturalist: 2713
- IRMNG: 11192433
- ITIS: 555609
- Vörös lista: 22690059
- NCBI: 187135
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Kategória:
- Dodófélék
- Madárfajok
- Mauritius kihalt madarai
- Kihalt madarak
- Afrika állatvilága a pleisztocénben
Navigációs menü
- nem vagy bejelentkezve
- vitalap
- közreműködések
- fiók létrehozása
- bejelentkezés
- szócikk
- vitalap
- olvasás
- szerkesztés
- laptörténet
Keresés
- Kezdőlap
- Tartalom
- Kiemelt szócikkek
- Friss változtatások
- Lap találomra
- Tudakozó
Részvétel
- Kezdőknek
- Segítség
- Közösségi portál
- Kapcsolatfelvétel
- Adományok
Nyomtatás/exportálás
- Könyv készítése
- Letöltés PDF-ként
- Nyomtatható változat
Társlapok
- Wikimédia Commons
- Wikifajok
Eszközök
- Mi hivatkozik erre
- Kapcsolódó változtatások
- Speciális lapok
- Hivatkozás erre a változatra
- Lapinformációk
- Wikidata-adatlap
- Hogyan hivatkozz erre a lapra
Más nyelveken
- English
- Čeština
- Deutsch
- Galego
- עברית
- Hrvatski
- Polski
- Slovenčina
- Українська 80 további
Hivatkozások szerkesztése
- A lap utolsó módosítása: 2018. július 5., 17:07
- A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
- Adatvédelmi irányelvek
- A Wikipédiáról
- Jogi nyilatkozat
- Fejlesztők
- Sütinyilatkozat
